Könnyek a fecskékért

Mint madártartó és rajongó, nem csak a díszmadarak, hanem a vadon élők is egyformán fontosak számomra. Az elmúlt hét pedig könnyeket csalt a szemembe. 

Boris, a komisz

A múlt hét utolsó napjaiban lecsapott hazánkra a Boris nevű ciklon. Nyomában jelentős mennyiségű eső, orkán erejű szél és extrém lehűlés érkezett.

A fecskék szempontjából ez a lehető legrosszabb időzítés volt, hisz ilyenkor készülnek elindulni a tengerentúlra, hogy átteleljenek. Az utolsó időszakban még nagy szükségük lenne az erőgyűjtésre, főként az idén született madaraknak. Azonban a napokig tartó szélsőséges időjárás miatt nem tudtak táplálkozni, nem volt erejük repülni, teljesen átfagytak és legyengültek.

Természetvédők, s velük karöltve a civil lakosság is áldozatos munkával próbálta összegyűjteni, felmelegíteni és kézzel táplálni, megmenteni a még életben lévő példányokat. Mostanra már a túlélők ismét szabadok, de szakértők szerint sajnos a teljes állománynak csak a negyede vészelte át a katasztrófát. 

Az elszomorító tények ellenére hatalmas köszönet mindenkinek, aki hozzájárult valamilyen módon a mentéshez, hisz nélkülük még ennél is nagyobb lenne a kár! 

A fecske a reménység madara, visszavárunk minden egyes csivitelő kis szúnyogvadászt a következő tavaszon, így hát szóljon erről a következő versike:

Pálvölgyi Pál: A fecske búcsúja

Egy kis fecske egyik este

mikor megtért az erszre,

keservesen csicseregte:

"Szeptemberben e berekben

nincsen fecske-élelem.

El kell mennem, mert a hideg

ellenségem énnekem.

Megígérem, tél végével,

ha megjön a kikelet

- és elűzi a telet, -

itt leszek az eresz szélén

és a puha fészek mélyén

kis fecskéket nevelek."