Valóra vált mese?

Évekkel ezelőtt együtt néztük a kislányommal a Rió című mesefilmet, amiben a kék tollú papagájt, Azúrt, a Brazíliában őshonos Spix-aráról mintázták.

Sajnos azonban ezt a fajt 2 évtizede kihaltnak nyilvánították. A vadon élő példányok eltűnésének oka az őserdők pusztítása, ezáltal az élőhelyük elvesztése és az illegális vadállat-kereskedelem.

A kevés, még fogságban élő példány egy tenyésztési programban vesz részt, mely a faj megmentését szolgálja.

Valóban el kell búcsúznunk a Spix-aráktól?

Egy német nonprofit szervezet más alapítványokkal együttműködve a fogságban született példányok újrahonosítását tűzte ki célul a Spix-arák védelmében. 

Szaporításuk nehéz az elenyésző példányszám, valamint a génállomány korlátozottsága miatt. 2000-ben mindössze 53 példány volt fellelhető. A Spix Release Project programnak köszönhetően 2020-ban már 180-ra gyarapodott a számuk. Ezek közül 2021-ben 20 papagájt engedtek szabadon Brazília északkeleti részén, egy természetvédelmi területen.

A Spix-arákat maracana-arák kíséretében indították útjukra, hogy a vadonban tanítsák és segítsék őket a túlélésben. Természetesen nyomkövetőkkel is el lettek látva. Az elengedett madarak fele ragadozóknak esett áldozatul, a megmaradtak viszont letelepedtek a területen, ámde fiókáik elpusztultak.

Mégis van, ami reményt ad a faj megmentéséért küzdő szakembereknek. Az idei évben először életben maradtak a fiókák, s már ki is repültek fészkükből az első vadon született, egészséges apróságok.

Ez azonban még korántsem nevezhető sikertörténetnek, hiszen a klímaváltozás újabb kihívást jelent a Spix-arák számára. A papagájok élőhelyét elsivatagosodás fenyegeti, így a helyi lakosság összefogásával nemrég erdőtelepítés kezdődött. A papagájmentés pedig folytatódik. Ma nagyjából 360 Spix-arát  tartanak számon világszerte.